|
1992. február 13. Igazságos dolog-e az újonnan megtért görög imacsoportot megsemmisíteni? Igazságos-e, hogy egyik pap elkergette és szétszórta őket, és ezért kénytelenek visszatérni abba a sivatagba, ahol egykor voltak? Vassula, papjaitoknak imára van szüksége! Uram, megengeded, hogy kiszárítson egy egész szőlőskertet? Te folyókká tetted a pusztaságot és a kiszáradt földet vízforrássá! Vassula, papjaitoknak imára van szüksége!
Nem hagyom el őket. Vassulám, papjaitoknak imára van szüksége! Bízzál bennem! Az Ecclesia új életre kel! Az én gyógyító balzsamom De sokunkban nincs szeretet! Az egész emberiségre ki fogom árasztani Lelkemet, megolvasztom a hajlíthatatlanok szívét, és tüzemben megtisztul gonoszságuk. Uram, hadd merészeljek még valamit mondani! Ahogy tudod, ezt a kis imacsoportot most megfélemlítette az a pap. Én magam nem vagyok méltó, nélküled elveszett vagyok, és a Te világosságod nélkül szinte elalszik a bennem pislákoló világosság... Szíved még többet készül nekem mondani, fejezd be mondatodat leányom! 
...az egység nem épülhet fel a görögkeleti papok nélkül. Az egységnek az a formája, amelyet Te kívánsz, nem tetszik nekik. Pedig Vassulám, nekem egész listám van a nagylelkű emberekről. Példaképül fognak szolgálni e nemzedék számára. De legyen gondod erre a papra! Tiszteld papjaimat, ajánlj fel nekem engesztelő áldozatokat, és bátorítani foglak kegyelmeimmel. Bízd rám magad, és engedd, hogy időnként próbára tegyelek! Meg fogok gyógyítani minden hűtlenséget, amit szemem észrevesz.
|
