|
1987. április 16.
Vassula, jelen voltam templomomban. Keresztem előtt jártam. Néhány pillanatig megálltam előtted. 1
Uram és Megváltóm, Te valóban kerestél engem, megtaláltál, és
visszahoztál magadhoz és Egyházadba. Évek teltek el... Keresztem előtt maradtam, és sorban mindenkit megáldottam, aki eljött, hogy imádjon engem. A szent keresztet a templom közepére állították és sorban megcsókolta mindenki, aki elment előtte.
1Elég különös volt, hogy a kereszt körmenete alatt váratlanul odébb kellett mennünk, hogy helyet adjunk a papnak, aki a szent keresztet vitte - több mint két méter magas volt a feszület. A ministránsok nagy gyertyákkal követték őt. A pap nem látta a homály miatt, hogy merre megy, és egyenesen felém tartott. Amikor ezt észrevette, megállt néhány másodpercre előttem, míg útját újra meg nem találta. Unokatestvérem, aki velem volt, azonnal észrevette ezt. Szívem megdobbant, amint szemben álltam a hatalmas kereszttel. Nem tudtam hátrébb menni, mivel mögöttem a tömeg gyertyákat gyújtott. Nem tudtam megmozdulni. 2Idősebb fiam keresztelése óta - azt hiszem 15 éve - nem voltam ebben a templomban |
Leányom, vártam rád ezekben az években, hogy itt
légy hőn szeretett templomomban! .