|
1998. október 15. Uram, adj fülembe szavakat, és tedd alkalmassá szívemet megismerésükre! Igen, mert a Te Szavad, Uram, az én gyönyörűségem, az én örömöm, a bölcsek tudománya. Tartsd Szavadat mindig készenlétben ajkamon! A Te mennyei mannáddal töltsd meg szájamat! Ó Vassula, nem írtam-e tele számodra lapok százait tanítással és tudással, hogy képes légy kifejteni az igazságot, és igaz szavakkal válaszolj azoknak, akik kérdéssel fordulnak hozzád? Én igazságos vagyok mindabban, amibe kezem belefog. Az én dicsőségemért fordulj most teljesen felém figyelmeddel, és ne engedd, hogy saját lelked diktáljon neked! Ne engedd, hogy bármi kettőnk közé lépjen! 1 Isteni bőkezűségemmel nem ékesítettem-e fel lelkedet, amelyben lakozom? Nem láttad-e kegyelmeim gyümölcseit? Kedvesem, használd fel sok lélek megmentésére azt a kincset, amit rád bíztam! Isteni tekintélyemmel meghívtalak, és hibáid ellenére megbíztalak azzal, hogy állítsd helyre házamat és az irántam való tiszteletet. Ha 2 És mondd, ki békített ki téged az Atyával, megmutatva neked és rajtad keresztül az Atya fenségességét és igazi képét? És ki tanított téged arra, hogy mi 3 vagyunk teremtésünk Vőlegénye? Jóindulatom igen sok jelét adtam neked. Légy biztos afelől, kedvesem, hogy én valóban meghívtalak királyi lakomámra. Amikor a Vőlegény félrevonul menyasszonyával, hogy meghitten beszélgessen vele, és a Szívére vonja őt az esküvői ünnepség után, vajon tiltakozna-e ez ellen a menyasszony?... Te tiltakoznál-e? Tégy meg tehát mindent, amikor az emberek közé küldelek, most viszont töltsd az időt velem, szent szemlélődésben megpihenve bennem, és átengedve magad az én óhajom szerint! Ne gondold, hogy így kevesebb gyümölcsöt hozol! Jöjj, térj be Megváltód isteni örömébe! (Urunk szeretetteljes szavai megnyugtattak.) Ne feledkezz meg arról, kedvesem, hogy az igaz és tiszta teológia nem más, minthogy engem, a te Istenedet és az emberiség Szerelmesét szemléled. Légy áldott! 
1 Egy sötét gondolat vonult át lelkemen: "És ha mégis tévedek?" Bizonyosságot kerestem. 2 ez a kinyilatkoztatás} nem lenne hiteles, vajon dicséretemre indította volna lelkedet és mások lelkét, éreztél volna vágyat arra, hogy hosszan szemlélődj istenségemen, és olyan lelkesen beszélj állandó jelenlétemről? Nem öltöztettelek-e saját külsőmbe még látható módon is? {Az Úr arra utal, hogy az emberek Őt látták helyettem, az én arcom pedig láthatatlan lett. 3 a Szentháromság |
