|
Bevezető a Dániel az őrangyalom című könyvhöz Michael O'Carroll, C.S. Sp. Vassula lelki tanácsadója
Vassula beavatása
Akik hallották Vassulát rendkívüli élményéről beszélni, és akik olvastak róla, tudják, hogy hosszú isteni tanítás és nevelés előzte meg azokat az üzeneteket, melyeket az “Igaz élet Istenben” könyvsorozat tartalmaz. Mindeddig csak rövid összefoglalását hallottunk annak az időszaknak, ami 1985 novembere és az első nyilvánosságra hozott üzenet, 1986. szeptember 20. között eltelt. (“Béke legyen veled!”) Ez a könyv most Isten kegyelméből elénk tárja azoknak a kezdeti időknek szelíd, és mégis erőt sugárzó beszélgetéseit. Egy olyan misztikus élménysorozat leírását nyújtja, mely tudomásom szerint példátlan a hasonló élmények történetében. Vassula üzeneteiről és küldetéséről szóló harmadik könyvem írása közben ért az öröm, hogy kiadták ezt az angyali párbeszédet. Készülő könyvem a “Vassula, a Szentháromság apostola” címet viseli, és első kézből származó dokumentációt közöl arról az isteni pedagógiáról, ami felkészítette őt hivatása betöltésére. Igen hálás vagyok, hogy tanúja lehettem, mint lépett be életébe, lelki élményeibe a három isteni Személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Vassula Ryden beavatását őrangyala, Dániel kezdte meg és fejezte be. Vassula találkozóinak résztvevői öt világrészen hallhatták, hogy a természetfelettivel való találkozásának első élménye őrangyalával kapcsolatos, akit Dánielnek hívnak. És mi történt azután? Mivé fejlődött később ez a rendkívüli beavatás és nevelés? A beszélgetések hűséges leírása nemcsak ezekre a kérdésekre válaszol, hanem megerősítést ad azoknak, akik korunk teológiai szkepticizmusának vannak kitéve, ami megkérdőjelezi az angyalok létezését, és nevetségessé tesz bennünket, akik hisszük, hogy van őrangyalunk. Napjainkban mindenütt angyalokat látunk, a könyvüzletekben, az ajándékboltokban, az albumokban, és ahogy elmondták nekem, még a baseball mérkőzések hirdetésein is. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán vannak-e angyalok? Hinnünk kell-e létüket? Úgy gondolom, erre egy neves francia teológus véleményével válaszolhatok leginkább: “Ki vagyok én, hogy ellentmondjak a Biblia, az Ó- és az Újszövetség íróinak, az egyházatyáknak, hitünk gazdagsága első méltatóinak, a Keleti és a Nyugati Egyház nagy teológusainak egészen a mi időnkig?” Aquinói Szent Tamás a Summa Theologica-ban tizenöt kérdést és feleletet szentelt az angyaloknak, természetüknek, teremtésüknek, küldetésüknek és szolgálatuknak. Külön méltatja az őrangyalok szerepét. Isten minden ember mellé állít őrangyalt. Természetesen hiszem, hogy vannak angyalok. Teljessé teszik a keresztény világképet a lélekből és anyagból álló emberiség és Isten között, aki végtelen, szellemi létező, Egy a Háromban. Az angyalok teremtett szellemi lények, nem végtelenek. Mindezek együtt kozmikus egységet alkotnak; a teremtés szépséges páholyba emelkedik, hogy találkozzon mindenek Forrásával, Istennel, a Teremtővel. Ha alaposan meggondoljuk, hogy mily nagy az élőlények száma és mily végtelen sok a fajtája az egyetlen sejt és az ember között ebben a látható világban, miért ne lenne elképzelhető, hogy vannak más lények az emberi lélek és a mindenható Isten között a szellemi világban? A szenteket is beleértve, sok katolikus hivőnek volt felemelő élménye és kapcsolata őrangyalával, aki az angyalok seregéből arra van kiválasztva, hogy segítse, védje és esetleg a dicsőségbe kísérje a rábízott lelket. Ez a szellemi lény az isteni szeretet, nagylelkűség és a mindannyiunkról való gondoskodás példája. Olyan valóság ez, amelynek örülhetünk és élhetünk vele. Olyan valóság, amelyet nem kellene megvetnünk. Vassula és őrangyala között jellegzetesen keresztény párbeszéd folyik, mely titokzatos, természetfeletti és ugyanakkor természetes és egyszerű is. Például amikor Vassula ezt kérdezi: “Hol vagy általában?” és megkapja a választ: “Ott, ahol te”. Vagy: “Hol leszel, ha meghalok?” és a válasz: “Találkozni fogsz velem, melletted leszek.” Közben hallunk a “kígyóról” is, de ez alkalmat ad a bátorításra. Érdemes megfigyelni a szavakat: “Meg foglak védeni. Őrizni foglak és megadok minden oltalmat. Sohasem kell félned!” Mellékesen emlékeztetem az olvasót, hogy a “ne félj!” bátorítás 250-szer fordul elő a Bibliában. Ahogy az “Igaz élet Istenben” olvasói tudják, Jézus gyakran idézi Vassulával való beszélgetései során a Bibliát. Őrangyala kezdettől fogva vigyázott arra, hogy nyitott legyen az ilyen üzenetekre: “Mindennap olvasd a Bibliát, és haladni fogsz.” Időnként meglepően őszintének tűnik a beszélgetés Vassula és angyala között. Többet beszél természetfeletti vendégével ezekben az időkben, mint később, amikor Jézus, az Atya vagy a Szentlélek jön el megvilágosítást adni neki - és általa mindazoknak, akik kapcsolatba kerülnek az üzenetekkel és azzal, aki az üzeneteket adja. E lelki találkozások során, a lelki dráma további szakaszában az angyal fokozatosan átadja helyét Jézusnak és az Atyának. Betekinthetünk a lelki vezetés problémáiba is, amellyel Vassulának meg kell küzdenie. Teljesen járatlan volt a misztikus teológiában és nem tudott annak lehetőségéről, hogy a természetfeletti megnyilvánulhat az ember életében. Mégis félt olyan emberekkel beszélni, akikről feltételezte, hogy megvan a megfelelő tudásuk és hátterük. Gyanússá vált azok előtt, akiktől segítséget várhatott. Vassula sohasem tudott volna egyedül túljutni ezeken a kezdeti próbatételeken. Ellenfele hálójába került volna, akinek jelenléte esetenként érezhetővé vált. Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy Vassula képtelen lett volna saját maga kitalálni ezt a lelki történetet. Ha nem történik meg, bizonyosan nem tudja kitalálni. A párbeszédek természete, beleértve kérdéseit és ellenállását, teljesen eloszlatja ezt a kételyt. Izgalmas történet az Atyával való párbeszéd, amelyből mindez kiderül. Figyelemreméltó az a rész, amikor személy szerint az Atya kínálja fel első üzenetét, azt is mondhatnám, hogy arcképét. Ez nagyon értékes a mi időnkben. E lapokon igen erősen kitűnik az isteni kiválasztás, az előrerendelés jele, ami a jóság és irgalom kimeríthetetlen érzését kelti bennünk. A Mindenhatóval, a Teremtővel és a mindenek felett uralkodó Úrral találkozunk. Beszédének stílusa erősen emlékeztet az Ószövetségre: “Jahve vagyok, a te Teremtőd és ti mind az én gyermekeim vagytok. Mit gondoltok, hová mentek? Elgondolkodtatok már ezen? Valóban azt hiszitek, hogy magatok által vagytok? Azt hittétek, hogy elhagytalak benneteket? Vagy hogy nem is létezem? Valóban elhittétek, hogy Szavam nem más, mint héber tündérmesék gyűjteménye? Figyelj rám! Szavam eleven és Szavam az Igazság. Arra szolgál, hogy megvilágítson titeket és segítsen megérteni, ki vagyok én, és mik vagytok ti. Szavam segít, hogy rám találjatok. Gyermekeim, gyermekeim, talán a tudományos megértés a ti vallásotok alapja? Ne toljatok engem félre, és ne rejtőzzetek el előlem! Hogyan hagytátok elsodortatni magatokat mellőlem? Higgyetek a feltámadásban! Higgyétek, hogy lelketek életben marad. Ne sodródjatok el azon töprengve, hogyan keltetek életre, amikor megmondom, hogy tőlem valók vagytok mindannyian. Én, az Isten vagyok a ti Teremtőtök. Én teremtettelek benneteket, mert szeretem az életet. Azért alkottalak, hogy az én világosságomban éljetek. Én teremtettem a mennyet, én teremtettem mindeneket. Mit gondoltatok, másképpen hogy jött volna létre mindez? Nem magától lett a menny, és ti sem magatoktól lettetek. A teremtés tőlem való. Hadd tanítsák csak akadémiáitok továbbra is, hogyan kezdődött létetek. Hadd találják meg a választ a létfontosságú kérdésre: Miért éltek? Közületek sokan nem vesznek fáradságot arra, hogy kérdést tegyenek fel az élettel kapcsolatban, hanem úgy veszik, ahogy van, és nem hiszik, hogy a lélek tovább él, ha a test meghal. Vakok, vakok és süketek! Nem akartok látni és hallani! Féltek talán, hogy rátaláltok az Igazságra? Én vagyok az Igazság. Attól féltek, hogy rám találtok? Azért hunytátok be a szemeteket, hogy megtagadjatok? Ez az egyszerűbb számotokra, vagy tovább is kerestek? Én vagyok az Út. Én vagyok az Út, és szeretlek benneteket. Én vagyok a Világosság, amely azért ragyog, hogy mindenki meglássa az Igazságot. Szeretett gyermekeim, fáj a Szívem, látván, hogy alusztok. Hogyne jönnék el hozzátok, hogy figyelmeztesselek? Hogyan hagyhatnálak el benneteket, amikor az ördög farkasként körbejár arra várva, hogy felfaljon titeket? Fel akarlak ébreszteni benneteket, hogy találkozzatok velem.” (1986. október 4.) A szent beszélgetések során érezhető változás történik, ahogy Vassula növekszik az Isten iránti hitben, szeretetben és kezdi megismerni Őt. Alábbhagy, biztonságkeresése, megszokja rendkívüli szerepét, ami viszont lehetővé teszi, hogy isteni Vendége teljesebben fejezze ki magát. Bátorítást és erőt meríthetnek ebből a könyvből azok is, akik már kaptak segítséget az “Igaz élet Istenben” üzenet korábban megjelent köteteiből. Lehetőségük lesz válaszolni az Úr 1986. november 17-én adott üzenetére azoknak, akik még nem értesültek a mennynek erről a roppant adományáról: “Emeld föl szemed, és tekints Arra, aki most örökbe fogad téged! Értsd meg, hogy én vagyok az, aki ezt az adományt adtam neked. Igen, megáldottalak, és az én békémet adtam néked. Kedvesem, te az enyém vagy! Tanuld meg, miképpen munkálkodom én, Jahve! Olvasd Szavamat! Én vagyok a te Tanítód, ezért ne keseredj el, mert még csak tanulásod elején vagy. Ne félj leányom, Vassula! Ismerem képességedet. Jöjj hát mindenkor hozzám, mert én vagyok a te Megváltód.” |